Hova kerüljön méhlegelő vagy virágágyás a városban ahhoz, hogy a lehető legnagyobb pozitív környezeti hatást váltsa ki? Térkő helyett fa, bokor vagy vizes élőhely kerüljön a dísztérre, hogy csökkenjen a városokat fűtő hőszigethatás (urban heat island; az a jelenség, amikor a sűrűn beépített városi területek jobban felmelegszenek nyáron, mint a vidéki területek, a városi beton és aszfalt ugyanis napközben több napsugárzást nyel el, mint a növényzet). Hová tervezzünk városi kerteket, és mekkorákat? És mi lenne, ha mindezt egy videojátékszerű platformon úgy lehetne megtervezni, hogy a klímavédelmi hatásfok mellett a hosszú távú költségek is látszódjanak?
Ilyen dilemmákkal kerülnek szembe a klímabarát városok tervezői, és nekik hozta létre Pintér László, a CEU Környezettudományok és Környezetpolitika tanszékének professzora és csapata a Physi nevű vállalkozást. Ez egy olyan virtuális térbe helyezi át a tervezési folyamatot, ami teljesen leképezi az adott város természeti, épített és mikroklimatikus állapotait, majd ez a digitális ikerként funkcionáló, virtuális város szimulálja, hogyan változna meg ez a közeg egy új elem, például egy virágágyás vagy egy vizes élőhely hatására, és hogy mindez milyen költségekkel járna.
Ezzel a témakörrel foglalkozik az a Qubit tudományos cikk, amit az itt található linken keresztül érhető el.
Forrás: csatolt Qubit cikk, Radó Nóra